- július 11-én az első sorozatgyártású ŠKODA 1200 Sedan a márka első teljes acélkarosszériás modelljeként gördült le a Mladá Boleslav-i szerelőszalagról
- A pontonkarosszéria egyaránt tágas belteret biztosított a vezető, az utasok és csomagjaik számára
- A fejlesztők Prága-Letňany szélcsatornájában optimalizálták az 1:5 és 1:10 méretarányú modellek formáját
- 1961 őszéig összesen 67 071 ŠKODA 1200/1201 személyautó, illetve haszonjármű készült Mladá Boleslavban, Kvasinyban és Vrchlabíban
Hetven évvel ezelőtt vette kezdetét Mladá Boleslavban a teljes egészében acél karosszériával szerelt ŠKODA 1200 Sedan gyártása. Ez a jelentős technológiai fejlődés gazdaságosabb nagyüzemi termelést tett lehetővé, miközben a karosszéria a jármű tömegének csökkentése mellett kínált lehetőséget a beltér bővítésére és a passzív biztonság növelésére. A Sedan pontonkarosszériája az elsők közé tartozott Csehszlovákiában, amelynek formáját szélcsatornában optimalizálták.
Az első Mladá Boleslav-i autót, amelyet egykor a mérnök Václav Laurin csapata fejlesztett ki, már 1905-ben bemutatta a Laurin & Klement márka a nagyközönség előtt. A legendás L&K VOITURETTE A nyitott fakarosszériával készült, s nem volt szélvédője és ajtói sem. Később kézzel alakított fémlemez-alkatrészeket rögzítettek apró szegekkel a favázra, ezt az eljárást még fél évszázaddal később is alkalmazták az autóiparban.
- július 11-én azonban jelentős változás következett a gyártástechnológiában. A fakarosszériáról fémkonstrukciókra váltottak, a karosszériák favázának készítéséért felelős asztalosok így a járműexportban használatos szállítóládákra álltak át. Az új ŠKODA 1200 Sedan az első integrált sárvédőkkel kiformált, teljes egészében acélból készült pontonkarosszériával mutatkozott be, egyszerre téve lehetővé a beltér hatékonyabb kihasználását és a passzív biztonság növelését. A sima, lekerekített felületek a jármű ápolását is megkönnyítették.
A ŠKODA új modelljének fejlesztése már 1948-ban megkezdődött, az első prototípus pedig egy évvel később készült el. Hamarosan további változatok követték, például lehajtható hátsó üléssel kialakított, széleskörűen variálható kombi (Station Wagon; STW), de nyitott karosszériás prototípus is készült.
A ŠKODA 1200 Sedan a központi csővázra csatlakozó futóműkoncepció továbbfejlesztéseként érkezett. E konstrukció elöl villás kialakításában hordozta az OHV-szelepvezérléssel és más innovatív megoldásokkal, például nedves hengerperselyekkel készült benzinmotort, amely négyfokozatú, szinkronizált sebességváltón keresztül hajtotta a független felfüggesztésű hátsó kerekeket. A végsebesség 105 kilométer/órára, az üzemanyag-fogyasztás pedig 100 kilométerenként 10 literre adódott.
A Sedan „atyja”
Akkoriban a karosszériagyártás egyik legfontosabb alakjának Josef Velebný (1906-1989) számított, aki már 1925 óta dolgozott a Mladá Boleslav-i autógyárban, 1946-tól pedig a karosszériarészleget vezette. Ebben az időszakban kezdődött az aerodinamikai optimalizálás területén is szisztematikus kutatás-fejlesztés, amelynek eredményeképpen a járművek maximális sebessége nőtt, miközben üzemanyag-fogyasztásuk csökkent, de csendesebbé is váltak és karosszériájuk is kevésbé szennyeződött menet közben. A kutatás akkoriban 1,8 méter átmérőjű szélcsatornában, 1:5 és 1:10 méretarányú famodelleken végzett méréseken alapult. Ilyen létesítménnyel ekkor még csak a Prága-Letňanyban működő Repüléskutató és -vizsgáló Intézet rendelkezett. A ŠKODA kezdetben a ŠKODA 1101/1102 Tudor modelleket tesztelte itt, a középpontban azonban a ŠKODA 1200 modellek álltak.
Új karosszériájával a jármű alacsony, mindössze 1050 kilogramm saját tömegének előnyeit is élvezhette, ami nagyjából a régebbi, jóval kisebb ŠKODA RAPID OHV modell tömegének felelt meg. Az ötüléses Sedan jól hozzáférhető pótkerékkel kialakított és az akkoriban kötelező szerszámkészlettel felszerelt, különálló csomagtartóval készült. A négy ajtó a küszöböket is takarta, hogy ne szennyezze be az utasok ruházatát a ki- és beszállás során. Az aktív biztonság növeléséhez egyebek mellett a kormányoszlopra helyezett sebességváltókar is hozzájárult, fokozatváltáskor ugyanis a vezetőnek csak egy pillanatra kellett levennie a kezét a kormánykerékről, emellett a középső alagútról áthelyezett váltókarnak köszönhetően nagyobb lábteret is élvezhetett.
A teljes egészében acél karosszéria előnyei nemcsak a lépcsőshátú változatban, hanem a kishaszonjárművekben is megmutatkoztak. Gyártásukat 1952-ben Vrchlabíban kezdték meg, míg Kvasiny üzemében a mentőautó-változatok készültek, amelyekben a személyzeten kívül két ágy is helyet kapott. 1953 elején az oldalra nyíló, egyrészes csomagtérajtóval kialakított, praktikus ŠKODA 1200 STW kombi bővítette tovább a kínálatot. A lehajtható ülések egy része a nagyobb karosszériamerevség érdekében csak a jármű jobb oldaláról volt elérhető, kétüléses kivitelében pedig a kombi 1750 milliméter hosszú és 1380 milliméter – a kerékjáratok között 990 milliméter – széles rakfelületet kínált.
A ŠKODA 1200 Sedan folyamatosan korszerűsödött. A fejlesztések keretében optimalizálták a karosszéria szilárdságát és mérsékelték a belső zajszintet. Az újdonságok között szerepeltek a korszerű irányjelző lámpák is, amelyek a korábbi mechanikus irányjelzőkarokat váltották fel. Az erősebb motorral szerelt, modernizált ŠKODA 1201 gyártása 1956 elején indult be, teljesítménye 4200-as percenkénti fordulatszámon 45 lóerőt (33,1 kW) tett ki. Az 1200/1201-es sorozat gyártása 1961 őszén 67 071 autó elkészültével fejeződött be, amelyek közül mintegy 27 ezer lépcsőshátú, nagyjából 15 ezer pedig kombikarosszériát kapott, míg a továbbiak haszonjármű-változatban gördültek le a szerelőszalagról.
